2014. december 14., vasárnap

Voltunk egy hete a bécsi adventi vásárba. Buszos kirándulás, egyházi szervezés. Nem vágytam túlságosan. Már nyáron megfogalmazódott bennem, hogy sem Sopron, sem Bécs nem kell többet. Aztán mégis...Mert a legnevesebb? Mert J-m szereti Bécset? Mert a gyerekeknek is látni kell? (Vagy csak az kell, hogy elmondhassák, hogy ott is jártunk?)
Ott megfordult bennem a világ. Jó, hogy elmentem/elmentünk, mert így már nem vágyok sehová. Tényleg. Nyár végén csalódott voltam, hogy nem vállaltuk be Görögországot szeptemberre, október elejére és erősen akartam, hogy már januárban befizessük a legközelebbi őszre, de már nem akarom. Már nem vágyok látni a tengert sem. Egyiket sem. A Grand Canyont sem. Rómát sem. Moszkvát sem és még sorolhatnám. Siratom magamban az érzést, mert az emléke szép, de tudom, hogy bármelyiket látnám is nem érezném magam tőle boldogabbnak, egészebbnek, teljesebbnek. Azt is érzem, hogy ez nem múló csalódás, vagy kiábrándultság. Testet és lelket átjáró VÁLTOZÁS.
(Ez nem jelenti azt, hogy megszüntem utálni Budapestet. Jól megférnek egymás mellett.)

Más.

Elgondolkodtam a jómúltorában, hogy a Plusos kategória mit takar? Magasabb? Szélesebb? Mindkettő? Egyik sem? Ha valamilyen ruhát a magasaknak szánnak és azért plussos, akkor szerintem olyan nőkön kellene bemutatni, nem? Ha valamit a szélesebbeknek, akkor olyan testalkatúakon, nem? Ha valamit nem csak a fiatalok vehetnek fel, akkor nem csak fiatal modelleket kellene alkalmazni a kifutókon és a fotózásokhoz is, nem? Ezért tetszenek az Ottobre újságok. Nem hivalkodó modellek a varrást kedvelőknek, de nagyon kellemesek és hordhatók. Ilyenek:





Az újság megvan már, csak varrni kellene belőle. Ahhoz sincs kedvem. (ez nem teljesen igaz és múló érzés)






2014. október 12., vasárnap

A nagy átverés

A klasszikus matematika, biokémia, orvostudomány mind-mind nem ér semmit, amikor az ember tapasztalattal szerzett tudásával homlokegyenest mást tanítanak. Méghogy bevitt kalória kevesebb legyen, mint amit felhasználsz, akkor fogysz! HAH! Nem úgy van az! Az ember ÉRZÉSEI (is) számítanak, hogy az a bevitt kalória hogyan hasznosul. Mert amikor minden jó, és boldog vagy, mert van egészsége a családnak, a diákok jófejek és még tanulnak is, az ég szép, akkor ég a zsír és működik a tudomány. AMIKOR azonban keserű az édes is, mert mérges vagy és csalódott és az eget is borultnak látod, bár nincs rajta felhő, akkor pedig valahogy jobban hasznosulnak azok a fránya tápértékek. Tekintettel lelki alkatomra, melyen változtatni nem tudok (Nekem ne mondjatok olyat, hogy extorvertáltból/intorvertáltból introvertáltat/extrovertáltat, vagy pesszimistából/optimistából optimistát/pesszimistát lehet csinálni, A Pál-fordulás azért (is) annyira nagy dolog, mert nem túl gyakori.) lassacskán be kell látnom, hogy normális tesstömeggel én már csak a koporsóban bírok majd, de annak örömére pezsgőt inni nem fogok.

2014. szeptember 4., csütörtök

Átkötős felső

Utánam a vízözön, avagy azt hiszem, hogy ez rajtam kívül mást is érdekelhet:


A fotót a fiam készítette. A fejet ÉN vágtam le. A karomat nem vágta le senki, csak hátratettem. :) És NEM vagyok babavárós...csak, sőőőt, "csak" nagy a hasam.
Burda 2014-04-137-es modell, magamnak. Az anyaga rugalmas jersey. 




Nagyon nem vagyok megbékélve ezzel a testtel. Pedig lehet ez még rosszabb is, tudom...:( Keresztanyámnak a mellrák miatt le kellett műteni az egyik mellét...Jajj!



2014. augusztus 16., szombat

Ezen túl kell esni

Varrok én, de napjaim jelentős részében sajnos (?) a kövérségem körüli gondolatok bántanak. HA esetleg fogynék is olykor-olykor mondjuk 3 kg-ot, akkor az kb. a következőként nézne ki:
fenék: -1kg
mell(ek): -0,5 kg
lábak: -2kg
has: +0,5kg.
Máshogy nem megy. Ha hízok, akkor nem fordítva van, félreértés ne essék, nem megy le a hasból. ABBÓL soha. Nem olyan zsírból faragták. Ez már csak ilyen. Tehát nem kell fogyókúra, ÉLETMÓDVÁLTÁS a kulcsszó. Tettem is érte, de az majd később, talán szeptemberben lesz bejegyezve.
Amúgy normális, hogy egy embernek ez ennyire fontos legyen, hogy naponta ébrentöltött idejében a gondolatai 80%-a ekörül forogjon? ( A maradék 20% azzal telik, hogy mit készítsek reggelire, ebédre, vacsorára a családnak és hogy megvan-e hozzá minden, meg elég tiszta-e a lakás és van-e tiszta vasalt ruha.) Ha esetleg sikerülne megfeledkeznem MAGAMRÓL, akkor van, aki figyelmeztet. (KÖSZIKE!!!)
Napi szintűek a cikkek a témával kapcsolatban a neten, nyomtatott sajtóban. A kommenteket kifejezetten káros elolvasnom (de megteszem), mert abból sokszor az derül ki, hogy az ilyen ember (aki dagadt; nem képes lefogyni) bújjon el a többiek elől és mihasznák és optikailag szennyezik a környezetet és még lehet, hogy fertőznek is lassacskán.
Mondjátok, nem lehetne, hogy csak úgy békén hagyjanak?

Biztosan más is jár ebben a cipőben. Biztosan jár más is ebben a cipőben?

Azért írtam ezt le, mert lehet, hogy felteszek (esetleg, talán...) képet magamról is. Mert mostanában inkább ruhákat varrok. Aztán úgy gondoltam, hogy azt a néhányt embert, aki megtisztel a követésemmel felkészítem, hogy sokkoló fotók következnek majd. Megértéseteket köszönöm.

2014. április 15., kedd

Virágos, talán tavaszias koszorú


Nikecell karikát horgoltam körbe. Na jó, igazából, mechanikailag ez nem körbehorgolás, de eredményét tekintve az. A virágokat pedig gyártom ezerrel. Sajna várakozom mostanában egy-egy helyen, ahol szokás a várakozás, mert hiába van az esetleges időpont, vagy éppen nincs is. No, de nem ez a lényeg! A lényeg, hogy alkalom van, amikor horgolhatok, tehát megteszem. (mert jobb, mint bambán nézni ki a fejemből jobbra-balra és esetleg még olyatén beszédtémát is adok ezzel, amely kedvemre való:) )
Nagyon rákattantam a horgolásra (ha még nem írtam volna le elégszer ezt a szót). Jó, mert nem szalad le a tűről és egy tű is elég sok párhuzamos projektre. A kötés gyorsabban megy, de ez is alakul.
Varrtam is mostanában. Takarót gyereknek. Az USA-ban van azóta. Barátnőm gyerekéé lett. Tetszett neki. Majdnem a kisautóját is ideadta érte. :) Aztán magamnak két pólót, meg egy pólós anyagból (pamut jersey) blézert, bár ez nagyzolás, mert gomblyuk még nincs. No meg kép nélkül hiszi is az ember, meg nem is.
Én pedig milyen naív vagyok, mert azt hiszem, hogy idáig olvastátok. :)





2014. február 14., péntek

Happy Valentine




Valaha ódzkodtam minden "külsős" ünneptől. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden olyan ünnep-szerűségtől, amit nem ismertem a szűk családi körből, mert gyerekként nem láttam azokat, nem ezekben szocializálódtam.
Aztán megtudtam(igen fiatalon:)), hogy Jézus sem magyar, ugye. A karácsonyfa állítás sem magyar találmány, még csak nem is annyira ősi dolog. A Húsvétot sem mindenki egyformán ünnepli. Aztán már egészen nagy voltam, amikor hallottam Szent Mártonról és a libákról....A lényeg, hogy befogadóbb lettem. Ünnepelje ki-ki vérmérséklete szerint ezen alkalmakat. Aki akar és tud, az költsön is rá. Aki nem híve az elüzletesedésnek, az pedig nem költ rá. Egy viszont szép van a mai napban, nem csak a Bálintoknak: ÉLJEN a SZERELEM!
(naná, hogy sk)