2015. július 31., péntek

Tulipános táska

Ki tudja hanyadszor varrom meg ezt a fazont! Anyukámnak is varrtam egyet még tavaly. Azt sem fotóztam. Szinte ugyanez a fotó lenne itt amúgy, csak rövidebb pánttal.
Személy szerint szeretem ezt a hosszúságú vállpántot, mert fel tudom venni a vállamra, ami tömegközlekedés során igen hasznos, illetve gyerek kezének fogásakor is jó, meg az üzletekben is, amikor terméket is pakolok, meg kosarat is fogok....és akkor is jó, amikor leveszem a vállamról és "csak úgy" lógatva viszem, mert nem ér le a földre az alja. Kell még ragoznom? :) Anyukám viszont biciklire is akasztja és ahhoz nem jó ez a hosszúság.
Képet? KÉPET!


A bélése most piros és eggyel több zsebet kapott. Így mind  a két oldalán van most zseb.

2015. július 29., szerda

Lányka felső és alsó

Már említettem, hogy szeretem az Ottobret. Nem az ára miatt. A felnőttekét és a gyerekekét egyaránt. Ezt az újságot nem a lányos modellek miatt vettem meg, hanem a fiamnak akartam egy nadrágot varrni. Az is meglett (kétszer is :)), de ez is elkészült.
A pláne, hogy amennyire nem tetszett neki a modell első látásra (sem) az újság alapján, annyira tetszett elkészülve. Az iskolában is aratott vele. Anyaga (pamut) karton. Kellemes tavasztól ősszel bezárólag.


A lánykám:



A nadrágot is én varrtam egyfalas pamutjersey (vagy dzsörzé?). Azt is az újságban lévő leggings szabásminta alapján készítettem.
Nevettük, hogy hogy ki van virágozva. :) Ez egy ilyen nap volt.

Ajánlom figyelmetekbe a karján lévő loom karkötőt és a nyakában egy másik varrásból való maradékokból font nyakbavalót. Alig-alig áll le a kreatívkodással. Mindig kell valamit csinálnia!  Imádom!!!

(Nagy dolog, hogy jóváhagyta  a képet. )

2015. július 22., szerda

Meleg van, de nem vonulok

Jó rég voltam ideírni!

- Elmentem részmunkaidőbe dolgozni. Mivel ez az adott munkahelyen nem volt lehetséges, ezért munkahelyváltoztatás történt. Jó, mert a gyerekek nem másoddikként érkeznek iskolába és nem utolsóelőttiként hozom el őket az iskolából. El tudom őket hordani taekwondora. Otthon tanulhattak(többnyire). Talán ennek is köszönhető (és Isten adta adottságaiknak, melyért NAGYON hálásak vagyunk neki) a szép év végi tanulmányi eredmény. Nem nekem annyira fontos ez, hanem az volt a lényeg, hogy amire vágytak, elterveztek, azt elérhessék. Ami rossz, az természetesen a kevesebb pénz. Sokat gondolok a régebbi tanítványokra. Sokan hiányoznak nekem. Még néhány kolléga is. :)( Az új helyről is hiányoznának, ha elmennék. Nekem legalábbis. MÉG meg tudok szeretni embereket - ez van. :) )
- A varrás terén elmentem ruhavarrás irányba. Alkatomból fakadóan rá is kényszerülök. (ez nem teljesen igaz)Változatosság kedvéért azért varrok a gyerekeknek is. Jó lenne ezeket fényképpel is dokumentálni. Tervezem. (Mint annyi mindent.)
- A tárolóban találtam egy rakat elnyűtt nadrágot rendrakás során. Biztosan azért tettem el azokat, hogy kezdjek majd velük valamit. Kezdenem kellene velük valamit!
- Rá kellett eszmélnem, hogy szeretek kézzel varrni.
- Pénzt kellene keresnem ....Nem...Pénzt kell találnom, a keresés kevés!
- Nem az vagyok, akinek terveztem/vágytam lenni ennyi idős koromra. :(
- Már a lánykám is túl van az első áldozásán. :)
- POKOLIAN MELEGEM VAN!!!!!!!!

2014. december 14., vasárnap

Voltunk egy hete a bécsi adventi vásárba. Buszos kirándulás, egyházi szervezés. Nem vágytam túlságosan. Már nyáron megfogalmazódott bennem, hogy sem Sopron, sem Bécs nem kell többet. Aztán mégis...Mert a legnevesebb? Mert J-m szereti Bécset? Mert a gyerekeknek is látni kell? (Vagy csak az kell, hogy elmondhassák, hogy ott is jártunk?)
Ott megfordult bennem a világ. Jó, hogy elmentem/elmentünk, mert így már nem vágyok sehová. Tényleg. Nyár végén csalódott voltam, hogy nem vállaltuk be Görögországot szeptemberre, október elejére és erősen akartam, hogy már januárban befizessük a legközelebbi őszre, de már nem akarom. Már nem vágyok látni a tengert sem. Egyiket sem. A Grand Canyont sem. Rómát sem. Moszkvát sem és még sorolhatnám. Siratom magamban az érzést, mert az emléke szép, de tudom, hogy bármelyiket látnám is nem érezném magam tőle boldogabbnak, egészebbnek, teljesebbnek. Azt is érzem, hogy ez nem múló csalódás, vagy kiábrándultság. Testet és lelket átjáró VÁLTOZÁS.
(Ez nem jelenti azt, hogy megszüntem utálni Budapestet. Jól megférnek egymás mellett.)

Más.

Elgondolkodtam a jómúltorában, hogy a Plusos kategória mit takar? Magasabb? Szélesebb? Mindkettő? Egyik sem? Ha valamilyen ruhát a magasaknak szánnak és azért plussos, akkor szerintem olyan nőkön kellene bemutatni, nem? Ha valamit a szélesebbeknek, akkor olyan testalkatúakon, nem? Ha valamit nem csak a fiatalok vehetnek fel, akkor nem csak fiatal modelleket kellene alkalmazni a kifutókon és a fotózásokhoz is, nem? Ezért tetszenek az Ottobre újságok. Nem hivalkodó modellek a varrást kedvelőknek, de nagyon kellemesek és hordhatók. Ilyenek:





Az újság megvan már, csak varrni kellene belőle. Ahhoz sincs kedvem. (ez nem teljesen igaz és múló érzés)






2014. október 12., vasárnap

A nagy átverés

A klasszikus matematika, biokémia, orvostudomány mind-mind nem ér semmit, amikor az ember tapasztalattal szerzett tudásával homlokegyenest mást tanítanak. Méghogy bevitt kalória kevesebb legyen, mint amit felhasználsz, akkor fogysz! HAH! Nem úgy van az! Az ember ÉRZÉSEI (is) számítanak, hogy az a bevitt kalória hogyan hasznosul. Mert amikor minden jó, és boldog vagy, mert van egészsége a családnak, a diákok jófejek és még tanulnak is, az ég szép, akkor ég a zsír és működik a tudomány. AMIKOR azonban keserű az édes is, mert mérges vagy és csalódott és az eget is borultnak látod, bár nincs rajta felhő, akkor pedig valahogy jobban hasznosulnak azok a fránya tápértékek. Tekintettel lelki alkatomra, melyen változtatni nem tudok (Nekem ne mondjatok olyat, hogy extorvertáltból/intorvertáltból introvertáltat/extrovertáltat, vagy pesszimistából/optimistából optimistát/pesszimistát lehet csinálni, A Pál-fordulás azért (is) annyira nagy dolog, mert nem túl gyakori.) lassacskán be kell látnom, hogy normális tesstömeggel én már csak a koporsóban bírok majd, de annak örömére pezsgőt inni nem fogok.

2014. szeptember 4., csütörtök

Átkötős felső

Utánam a vízözön, avagy azt hiszem, hogy ez rajtam kívül mást is érdekelhet:


A fotót a fiam készítette. A fejet ÉN vágtam le. A karomat nem vágta le senki, csak hátratettem. :) És NEM vagyok babavárós...csak, sőőőt, "csak" nagy a hasam.
Burda 2014-04-137-es modell, magamnak. Az anyaga rugalmas jersey. 




Nagyon nem vagyok megbékélve ezzel a testtel. Pedig lehet ez még rosszabb is, tudom...:( Keresztanyámnak a mellrák miatt le kellett műteni az egyik mellét...Jajj!



2014. augusztus 16., szombat

Ezen túl kell esni

Varrok én, de napjaim jelentős részében sajnos (?) a kövérségem körüli gondolatok bántanak. HA esetleg fogynék is olykor-olykor mondjuk 3 kg-ot, akkor az kb. a következőként nézne ki:
fenék: -1kg
mell(ek): -0,5 kg
lábak: -2kg
has: +0,5kg.
Máshogy nem megy. Ha hízok, akkor nem fordítva van, félreértés ne essék, nem megy le a hasból. ABBÓL soha. Nem olyan zsírból faragták. Ez már csak ilyen. Tehát nem kell fogyókúra, ÉLETMÓDVÁLTÁS a kulcsszó. Tettem is érte, de az majd később, talán szeptemberben lesz bejegyezve.
Amúgy normális, hogy egy embernek ez ennyire fontos legyen, hogy naponta ébrentöltött idejében a gondolatai 80%-a ekörül forogjon? ( A maradék 20% azzal telik, hogy mit készítsek reggelire, ebédre, vacsorára a családnak és hogy megvan-e hozzá minden, meg elég tiszta-e a lakás és van-e tiszta vasalt ruha.) Ha esetleg sikerülne megfeledkeznem MAGAMRÓL, akkor van, aki figyelmeztet. (KÖSZIKE!!!)
Napi szintűek a cikkek a témával kapcsolatban a neten, nyomtatott sajtóban. A kommenteket kifejezetten káros elolvasnom (de megteszem), mert abból sokszor az derül ki, hogy az ilyen ember (aki dagadt; nem képes lefogyni) bújjon el a többiek elől és mihasznák és optikailag szennyezik a környezetet és még lehet, hogy fertőznek is lassacskán.
Mondjátok, nem lehetne, hogy csak úgy békén hagyjanak?

Biztosan más is jár ebben a cipőben. Biztosan jár más is ebben a cipőben?

Azért írtam ezt le, mert lehet, hogy felteszek (esetleg, talán...) képet magamról is. Mert mostanában inkább ruhákat varrok. Aztán úgy gondoltam, hogy azt a néhányt embert, aki megtisztel a követésemmel felkészítem, hogy sokkoló fotók következnek majd. Megértéseteket köszönöm.