2015. augusztus 6., csütörtök

A kövérség elfogadása (?)


A  felesleges kilók elfogadása számomra azt jelenti, hogy van egy pont, ami már stabil és tovább lehet lépni. Meg lehet kezdeni a fogyókúrát. El lehet mozdulni a stabil pontról. A folyton mozgásban lévő dolgokon (Vidámparkban a forgó hordó, mozgó lépcső...)nehezebb túljutni. A stabilitás az állapot elfogadása. Nem jelent ez beletörődést. A rákos ember is elfogadja a diagnózist és küzd. Amíg nem fogadja el, addig nem tud küzdeni, nem? Nem a halált fogadja el, hanem a betegség tényét és tudja, hogyha nem harcol, akkor hamarabb halhat meg. Nem várom, hogy mindenki rajongjon a plusszos nőkért és FÉRFIAKÉRT (bizonyos értelemben sőőt!), de jó lenne, ha nem bántanának meg a kilóim miatt. Évek óta a küzdésről szól az életem (és feltételezem sok hasonszőrűnek is), amiről kívülállók nem tudnak (és nem is kell nekik tudni. Spec. én októbertől áprilisig hetente legalább 3x, de gyakran 5x lépcsőzőgépeztem alkamanként legalább fél órát, de olykor 50 percet is. Csak úgy csurgott rólam a víz MINDENHOL. Utána változott az órarendem, nem volt ennyi időm, de nem hagytam el teljesen. Az eredmény -5kg, de a hasról egy centi sem ment le. ).

Aztán ott a diszkrimináció. Mert van. Még a soványnak mondható férjem is meglepődött anno (rég volt, azóta nem is próbálkozom), amikor salátát vettem egy bevásárló központ étkezdéjében és még abból is kevesbbet adtak, mint egy átlagosnak. Aztán a tömegközlekedésen kapott rosszalló tekintetek (Nem csak én kapom. Láttam már más hasonló tesalkatú is kapott ilyet. Nem is túl gyakori, de van, létezik.), ha ülök. Mintha azzal, hogy állok is fogynék. (Ez már lehet, hogy paranoia.) Hagy ne soroljam!
Szóval nem kell szeretni a kövérséget. Nem.  De ne bántsanak meg miatta, ha már ilyenné lettem. Küzdök.

2015. július 31., péntek

Tulipános táska

Ki tudja hanyadszor varrom meg ezt a fazont! Anyukámnak is varrtam egyet még tavaly. Azt sem fotóztam. Szinte ugyanez a fotó lenne itt amúgy, csak rövidebb pánttal.
Személy szerint szeretem ezt a hosszúságú vállpántot, mert fel tudom venni a vállamra, ami tömegközlekedés során igen hasznos, illetve gyerek kezének fogásakor is jó, meg az üzletekben is, amikor terméket is pakolok, meg kosarat is fogok....és akkor is jó, amikor leveszem a vállamról és "csak úgy" lógatva viszem, mert nem ér le a földre az alja. Kell még ragoznom? :) Anyukám viszont biciklire is akasztja és ahhoz nem jó ez a hosszúság.
Képet? KÉPET!


A bélése most piros és eggyel több zsebet kapott. Így mind  a két oldalán van most zseb.

2015. július 29., szerda

Lányka felső és alsó

Már említettem, hogy szeretem az Ottobret. Nem az ára miatt. A felnőttekét és a gyerekekét egyaránt. Ezt az újságot nem a lányos modellek miatt vettem meg, hanem a fiamnak akartam egy nadrágot varrni. Az is meglett (kétszer is :)), de ez is elkészült.
A pláne, hogy amennyire nem tetszett neki a modell első látásra (sem) az újság alapján, annyira tetszett elkészülve. Az iskolában is aratott vele. Anyaga (pamut) karton. Kellemes tavasztól ősszel bezárólag.


A lánykám:



A nadrágot is én varrtam egyfalas pamutjersey (vagy dzsörzé?). Azt is az újságban lévő leggings szabásminta alapján készítettem.
Nevettük, hogy hogy ki van virágozva. :) Ez egy ilyen nap volt.

Ajánlom figyelmetekbe a karján lévő loom karkötőt és a nyakában egy másik varrásból való maradékokból font nyakbavalót. Alig-alig áll le a kreatívkodással. Mindig kell valamit csinálnia!  Imádom!!!

(Nagy dolog, hogy jóváhagyta  a képet. )

2015. július 22., szerda

Meleg van, de nem vonulok

Jó rég voltam ideírni!

- Elmentem részmunkaidőbe dolgozni. Mivel ez az adott munkahelyen nem volt lehetséges, ezért munkahelyváltoztatás történt. Jó, mert a gyerekek nem másoddikként érkeznek iskolába és nem utolsóelőttiként hozom el őket az iskolából. El tudom őket hordani taekwondora. Otthon tanulhattak(többnyire). Talán ennek is köszönhető (és Isten adta adottságaiknak, melyért NAGYON hálásak vagyunk neki) a szép év végi tanulmányi eredmény. Nem nekem annyira fontos ez, hanem az volt a lényeg, hogy amire vágytak, elterveztek, azt elérhessék. Ami rossz, az természetesen a kevesebb pénz. Sokat gondolok a régebbi tanítványokra. Sokan hiányoznak nekem. Még néhány kolléga is. :)( Az új helyről is hiányoznának, ha elmennék. Nekem legalábbis. MÉG meg tudok szeretni embereket - ez van. :) )
- A varrás terén elmentem ruhavarrás irányba. Alkatomból fakadóan rá is kényszerülök. (ez nem teljesen igaz)Változatosság kedvéért azért varrok a gyerekeknek is. Jó lenne ezeket fényképpel is dokumentálni. Tervezem. (Mint annyi mindent.)
- A tárolóban találtam egy rakat elnyűtt nadrágot rendrakás során. Biztosan azért tettem el azokat, hogy kezdjek majd velük valamit. Kezdenem kellene velük valamit!
- Rá kellett eszmélnem, hogy szeretek kézzel varrni.
- Pénzt kellene keresnem ....Nem...Pénzt kell találnom, a keresés kevés!
- Nem az vagyok, akinek terveztem/vágytam lenni ennyi idős koromra. :(
- Már a lánykám is túl van az első áldozásán. :)
- POKOLIAN MELEGEM VAN!!!!!!!!

2014. december 14., vasárnap

Voltunk egy hete a bécsi adventi vásárba. Buszos kirándulás, egyházi szervezés. Nem vágytam túlságosan. Már nyáron megfogalmazódott bennem, hogy sem Sopron, sem Bécs nem kell többet. Aztán mégis...Mert a legnevesebb? Mert J-m szereti Bécset? Mert a gyerekeknek is látni kell? (Vagy csak az kell, hogy elmondhassák, hogy ott is jártunk?)
Ott megfordult bennem a világ. Jó, hogy elmentem/elmentünk, mert így már nem vágyok sehová. Tényleg. Nyár végén csalódott voltam, hogy nem vállaltuk be Görögországot szeptemberre, október elejére és erősen akartam, hogy már januárban befizessük a legközelebbi őszre, de már nem akarom. Már nem vágyok látni a tengert sem. Egyiket sem. A Grand Canyont sem. Rómát sem. Moszkvát sem és még sorolhatnám. Siratom magamban az érzést, mert az emléke szép, de tudom, hogy bármelyiket látnám is nem érezném magam tőle boldogabbnak, egészebbnek, teljesebbnek. Azt is érzem, hogy ez nem múló csalódás, vagy kiábrándultság. Testet és lelket átjáró VÁLTOZÁS.
(Ez nem jelenti azt, hogy megszüntem utálni Budapestet. Jól megférnek egymás mellett.)

Más.

Elgondolkodtam a jómúltorában, hogy a Plusos kategória mit takar? Magasabb? Szélesebb? Mindkettő? Egyik sem? Ha valamilyen ruhát a magasaknak szánnak és azért plussos, akkor szerintem olyan nőkön kellene bemutatni, nem? Ha valamit a szélesebbeknek, akkor olyan testalkatúakon, nem? Ha valamit nem csak a fiatalok vehetnek fel, akkor nem csak fiatal modelleket kellene alkalmazni a kifutókon és a fotózásokhoz is, nem? Ezért tetszenek az Ottobre újságok. Nem hivalkodó modellek a varrást kedvelőknek, de nagyon kellemesek és hordhatók. Ilyenek:





Az újság megvan már, csak varrni kellene belőle. Ahhoz sincs kedvem. (ez nem teljesen igaz és múló érzés)






2014. október 12., vasárnap

A nagy átverés

A klasszikus matematika, biokémia, orvostudomány mind-mind nem ér semmit, amikor az ember tapasztalattal szerzett tudásával homlokegyenest mást tanítanak. Méghogy bevitt kalória kevesebb legyen, mint amit felhasználsz, akkor fogysz! HAH! Nem úgy van az! Az ember ÉRZÉSEI (is) számítanak, hogy az a bevitt kalória hogyan hasznosul. Mert amikor minden jó, és boldog vagy, mert van egészsége a családnak, a diákok jófejek és még tanulnak is, az ég szép, akkor ég a zsír és működik a tudomány. AMIKOR azonban keserű az édes is, mert mérges vagy és csalódott és az eget is borultnak látod, bár nincs rajta felhő, akkor pedig valahogy jobban hasznosulnak azok a fránya tápértékek. Tekintettel lelki alkatomra, melyen változtatni nem tudok (Nekem ne mondjatok olyat, hogy extorvertáltból/intorvertáltból introvertáltat/extrovertáltat, vagy pesszimistából/optimistából optimistát/pesszimistát lehet csinálni, A Pál-fordulás azért (is) annyira nagy dolog, mert nem túl gyakori.) lassacskán be kell látnom, hogy normális tesstömeggel én már csak a koporsóban bírok majd, de annak örömére pezsgőt inni nem fogok.